| Chapter 4 |
1 | És felele a témáni Elifáz, és monda:
|
2 | Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
|
3 | Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
|
4 | A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
|
5 | Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!
|
6 | Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?
|
7 | Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
|
8 | A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
|
9 | Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
|
10 | Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
|
11 | Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
|
12 | Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
|
13 | Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
|
14 | Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
|
15 | Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
|
16 | Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:
|
17 | Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
|
18 | Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
|
19 | Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
|
20 | Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
|
21 | Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
|