| Chapter 33 |
1 | No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
|
2 | Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
|
3 | Igaz szívből [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
|
4 | Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
|
5 | Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
|
6 | Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
|
7 | Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
|
8 | Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
|
9 | Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
|
10 | Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
|
11 | Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
|
12 | Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
|
13 | Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
|
14 | Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
|
15 | Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
|
16 | Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
|
17 | Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
|
18 | Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
|
19 | Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
|
20 | Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
|
21 | Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
|
22 | És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
|
23 | Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
|
24 | És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
|
25 | Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
|
26 | Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
|
27 | Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
|
28 | Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
|
29 | Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
|
30 | Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
|
31 | Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
|
32 | Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
|
33 | Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
|