| Chapter 41 |
1 | Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
|
2 | Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
|
3 | Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
|
4 | Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
|
5 | Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
|
6 | Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
|
7 | Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
|
8 | Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
|
9 | Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
|
10 | Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
|
11 | De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
|
12 | Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
|
13 | Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
|
14 | Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!
|