| Chapter 73 |
1 | Aszáf zsoltára. &Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
|
2 | De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
|
3 | Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
|
4 | Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
|
5 | A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
|
6 | Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
|
7 | A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
|
8 | Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
|
9 | Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
|
10 | Azért fordul az ő népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
|
11 | És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
|
12 | Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
|
13 | Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
|
14 | Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
|
15 | Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
|
16 | Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
|
17 | Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
|
18 | Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
|
19 | Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
|
20 | Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
|
21 | Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
|
22 | Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
|
23 | De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
|
24 | Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
|
25 | Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
|
26 | Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
|
27 | Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
|
28 | De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
|