Hungarian Bible

Psalms 101

Psalms

Return to Index

Chapter 102

1

  A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. 

 


2

  Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! 

 


3

  Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! 

 


4

  Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. 

 


5

  Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem. 

 


6

  Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. 

 


7

  Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. 

 


8

  Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn. 

 


9

  Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám. 

 


10

  Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem, 

 


11

  A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. 

 


12

  Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. 

 


13

  De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre [áll.] 

 


14

  Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. 

 


15

  Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. 

 


16

  És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet; 

 


17

  Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében. 

 


18

  Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. 

 


19

  Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. 

 


20

  Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. 

 


21

  Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait. 

 


22

  Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben. 

 


23

  Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 

 


24

  Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat. 

 


25

  Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.] 

 


26

  Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. 

 


27

  Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. 

 


28

  De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. 

 


29

  A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. 

 


Psalms 103

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: