| Chapter 132 |
1 | Grádicsok éneke. &Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
|
2 | A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
|
3 | Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
|
4 | Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
|
5 | Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
|
6 | Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
|
7 | Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
|
8 | Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
|
9 | Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
|
10 | Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
|
11 | Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
|
12 | Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
|
13 | Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
|
14 | Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
|
15 | Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
|
16 | Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
|
17 | Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
|
18 | Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
|