| Chapter 140 |
1 | Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
|
2 | Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
|
3 | A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.
|
4 | Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
|
5 | Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
|
6 | Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
|
7 | Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
|
8 | Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
|
9 | Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
|
10 | A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
|
11 | Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
|
12 | A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
|
13 | Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
|
14 | Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád előtt lakoznak az igazságosak.
|