Hungarian Bible

Psalms 150

Proverbs

Return to Index

Chapter 1

1

  Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei, 

 


2

  Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére; 

 


3

  Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére; 

 


4

  Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására. 

 


5

  Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat. 

 


6

  Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére. 

 


7

  Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják. 

 


8

  Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. 

 


9

  Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra. 

 


10

  Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket. 

 


11

  Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül; 

 


12

  Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; 

 


13

  Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; 

 


14

  Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: 

 


15

  Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől; 

 


16

  Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására. 

 


17

  Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: 

 


18

  Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek; 

 


19

  Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. 

 


20

  A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát. 

 


21

  Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit. 

 


22

  Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?! 

 


23

  Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek. 

 


24

  Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; 

 


25

  És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: 

 


26

  Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek. 

 


27

  Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. 

 


28

  Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. 

 


29

  Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották. 

 


30

  Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. 

 


31

  Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. 

 


32

  Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. 

 


33

  A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől. 

 


Proverbs 2

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: