| Chapter 2 |
1 | Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
|
2 | És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
|
3 | És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.
|
4 | Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
|
5 | És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
|
6 | Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
|
7 | A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
|
8 | Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
|
9 | A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
|
10 | De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
|
11 | És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
|