Hungarian Bible

Luke 18

Luke

Return to Index

Chapter 19

1

  És bemenvén, általméne Jerikhón. 

 


2

  És ímé [vala ott] egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. 

 


3

  És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. 

 


4

  És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. 

 


5

  És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. 

 


6

  És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. 

 


7

  És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. 

 


8

  Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. 

 


9

  Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. 

 


10

  Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. 

 


11

  És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. 

 


12

  Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. 

 


13

  Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. 

 


14

  Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk. 

 


15

  És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. 

 


16

  Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. 

 


17

  Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. 

 


18

  És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. 

 


19

  Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. 

 


20

  És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam; 

 


21

  Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem [te] tettél el, és aratod, a mit nem [te] vetettél. 

 


22

  Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem [én] tettem el, és aratom, a mit nem [én] vetettem; 

 


23

  Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? 

 


24

  És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van. 

 


25

  És mondának néki: Uram, tíz gírája van! 

 


26

  [És] [ő monda]: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle. 

 


27

  Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem! 

 


28

  És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe. 

 


29

  És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, 

 


30

  Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. 

 


31

  És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. 

 


32

  És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. 

 


33

  És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? 

 


34

  Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. 

 


35

  Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. 

 


36

  És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. 

 


37

  Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; 

 


38

  Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! 

 


39

  És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! 

 


40

  És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. 

 


41

  És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. 

 


42

  Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elől. 

 


43

  Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. 

 


44

  És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. 

 


45

  És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, 

 


46

  Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. 

 


47

  És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni: 

 


48

  És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, [reá] hallgatván. 

 


Luke 20

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: