| Chapter 24 |
1 | A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.
|
2 | És a követ a sírról elhengerítve találák.
|
3 | És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
|
4 | És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
|
5 | És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
|
6 | Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
|
7 | Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
|
8 | Megemlékezének azért az ő szavairól.
|
9 | És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
|
10 | Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
|
11 | De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
|
12 | Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
|
13 | És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
|
14 | És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
|
15 | És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
|
16 | De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
|
17 | Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?
|
18 | Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
|
19 | És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
|
20 | És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
|
21 | Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
|
22 | Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
|
23 | És mikor nem találták az ő testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
|
24 | És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
|
25 | És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
|
26 | Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
|
27 | És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
|
28 | Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
|
29 | De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
|
30 | És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
|
31 | És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
|
32 | És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
|
33 | És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
|
34 | Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
|
35 | És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
|
36 | És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
|
37 | Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
|
38 | És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
|
39 | Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
|
40 | És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
|
41 | Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
|
42 | Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
|
43 | Melyeket elvőn, és előttök evék.
|
44 | És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
|
45 | Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
|
46 | És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
|
47 | És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
|
48 | Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
|
49 | És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
|
50 | Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
|
51 | És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
|
52 | Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
|
53 | És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
|