| Chapter 77 |
1 | Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
|
2 | Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
|
3 | Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
|
4 | Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
|
5 | Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
|
6 | Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
|
7 | Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
|
8 | Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
|
9 | Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
|
10 | Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
|
11 | És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
|
12 | Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
|
13 | És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
|
14 | Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
|
15 | Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
|
16 | Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
|
17 | Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
|
18 | A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
|
19 | Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
|
20 | Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
|
21 | Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
|