Chapter 78

  Aszáf tanítása. &Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. 

  Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl. 

  A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, 

  Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. 

  Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; 

  Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak; 

  Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák. 

  Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt. 

  Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; 

  Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében; 

  Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. 

  Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. 

  Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt. 

  Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában. 

  Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl. 

  Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: 

  Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; 

  És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint. 

  És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? 

  Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének? 

  Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; 

  Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében, 

  És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. 

  És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. 

  Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget, 

  Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; 

  És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. 

  És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül. 

  Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. 

  Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: 

  Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá; 

  Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban. 

  Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. 

  Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. 

  És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok; 

  És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. 

  De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez; 

  Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. 

  Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza. 

  Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?! 

  És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. 

  Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól; 

  Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. 

  És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. 

  Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket. 

  Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. 

  Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel. 

  Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek. 

  Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. 

  Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. 

  És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban. 

  Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában. 

  És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. 

  És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével. 

  És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. 

  De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait; 

  Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. 

  Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. 

  Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. 

  És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; 

  Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe. 

  És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede. 

  Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. 

  Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. 

  Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz; 

  És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. 

  Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; 

  Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. 

  És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált. 

  És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból. 

  A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét. 

  És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.